Ma nem vittem túlzásba a mozgást. Mármint a bentit. :)

Ugyanis a walk at home helyett a walk at Duna-partot választottam, na meg két hídnyi távolságot. A Boráros térről sétáltam át a Ferenciek terére. Rámfért, hogy kissé megismerjem Pestet. Bár először jelzem, fogalmam nem volt, hogy merre járok, és hogy fogok eljutni a célállomásra. De mivel a megérzéseim jók, sikerrel jártam. Bár bíztam benne, hogy végig a parton tudok majd haladni, de tévedtem. Viszont megtaláltam a Corvinus egyetemet. :) Legalább már ezt is tudom, hogy hol található. A Váci utcán már minden ismerős volt.  Meg is állapítottam, hogy minden a külföldiekért van. Az euró használata, a szuveníres standok, a tradícionális magyar kaják idegen nyelven történő kiírása, a magas árak :P. Mikor odaértem, gondoltam minek rohanjak, inkább higyjék, hogy turista vagyok én is. De amikor a kezemben lévő Saturnos reklámtáskára pillantottam, rögtön elszállt az illúzió. Mindezek ellenére egy idősebb pasi, az egyik étterem tartozéka, meg akart invitálni valami itókára, vagy palacsintára. Kösz nem, válaszoltam. Mire jelezte, hogy hamarosan végez, és szívesen hazavinne. Naneeeee. Közöltem vele, hogy marhára sietek, és még vennem kell a macskámnak is almot. Nah, a pasinak keresztbe állt a szeme ettől. :D Gondolta, jó kifogás sose volt rossz. Én meg azt, hogy tök jó igazat mondani. :D

Az Árpád-hídig metróval jöttem, utána megint séta. Útközben beugrottam még vásárolni két boltba, és egy zöldségeshez. Kb. 5-5 kilónyi súllyal a kezemben tettem meg a hazavezető utat (Kardió+súlyzó kipipálva mára!). Az egyik kb. 5 kilós cucc egy dinnye volt, plusz egyéb vásárolmány, a másik természetesen egy 5 kg-os macskaalom. És lám az igazság felszabadít!

Jogica