Nah, tegnap aztán volt mozgás bőven. Ha sejtem mi vár rám napközben, talán nem is indítom a napot Béres Alexandra Menni fog anyagával. Nekem ez még jobban teszik, mint a Live. Talán mert egy csodaszép helyen tornázik. És mint mondottam, szangvinikus lévén nekem az is szempont, hogy a torna környezete is elvarázsoljon. 

A tornáról:

Semmi hátrányt nem találtam benne. A gyakorlatok szintén nem sablonosak, erősen koncentrál a hátizmokra, és minden egyes izmot nagyon jól átmozgat. Tetszik Alexandra pozitív kisugárzása és hozzáállása is. Mondhatni minden nagyon egyben van a videón. Amit viszont itt is el kell mondanom, hogy szintén kell hozzá egy alapedzettség. Másrészről pedig a változatossága miatt is érdemes az edzés egy későbbi szakaszába beiktatni, amikor már úgy érezzük semmi újat nem adhat a fitness. Pl. a hozzáállásunkban beállt holt-pontok esetén. Nekem pont ekkor jött az ötlet, amikor már semmi kedvem nem volt az egész fogyásos-fitnesses-alakformálós dologhoz. Amikor már úgy keltem fel, hogy á, nincs kedvem, nem akarom. Na a csajszi új lendületet adott nekem végre! :)

A tegnapi napra be volt tervezve egy Főosztályértekezlet. Pilisborosjenőn. :D Najó, főzéssel egybekötve. Indulás előtt még nem tudtuk, hogy számíthatunk egyéb programra is. A buszon mondták meg. Lehet menni túrázni. A helyszínen választhattunk, hogy maradunk a tűz mellett 100 fokban krumplit hámozni, avagy irány a túra. A vezetőnk azt ígérte, hogy nem lesz vészes, csak sétálunk egy jót. És mi elhittük.

Eleinte valóban nem volt vészes, hidacskákon gyalogoltunk át, és csodás, természetalkotta sziklafal és kövek mellett haladtunk el. A dolog akkor kezdett meredekké válni, amikor egy leszakadt hídon kellett átmásznunk. Aztán az út is meredekké vált. Mivel előtte esett az eső, a talajban rejtőző kövek elégg csúszóssá váltak, és volt, hogy mellettünk nagy szakadék tátongott. De igazi csapatépítés volt. Segítettünk egymásnak az ilyen zűrösebb helyeken, fogtuk egymás kezét. És énekeltünk. Mivel a végén már eléggé hegymászás lett belőle, így adtunk rendesen a fenék és comb-formálásnak. Állítólag 1 kmt tettünk meg oda-vissza. Á, sokkal többnek tűnt. :D Mindenesetre eléggé hatékonynak bizonyult. Mire visszaértünk a táborhoz, mindenkiről szakadt a víz. Pláne, hogy kiderült, visszafelé is ugyanazon az úton kellett jönni. De túléltük. Senkivel nem történt üzemi baleset. Aztán jutalmul tök fini paprikáskrumplit ettünk, és hazafelé még beugrottunk Pilisvörösváron egy tuti cukrászdába, két gömb fagyira. Hazaérvén kullancsvizslatás, majd 19 körül alvás. Asszem a combomban nagyon érzek valamit. :D

Jogica