Ma vasárnap van. Fogalmam sincs, hogy melyik nap mire tornáztam. Megpróbálom visszaidézni. A mai az megy. :) Teresa Step away the inches, röviden SATI anyagát próbáltam ki. Egyes helyeken walk awayként is található. Nagyon tetszett, mert hasonlít Leslie anyagaira, de valamiért mégis más. Valószínüleg az energiák áramoltatása miatt. A fórumon a csajok már megfejtették, hogy egyes technikák megfigyelhetőek,  amelyek többletet visznek a tornáiba, mint pl. a tenyerek felfelé emelgetése, amely akár auraharmonizálás, tisztítás funkcióját is betöltheti. Valami nagyon van ezekben az anyagokban, hisz ha megnézzük a sikertörténeteket, akkor a legtöbb siker már néhány hónap edzés után bekövetkezik, és látványos, akár több ruhaméretnyi. Ezutóbbi pl. egy hét hónapos edzés eredménye. Oh, miért nem találtam meg hamarabb ezeket az anyagokat.

A torna hossza majd 24 perc. Így utána még igényelvén egy kis mozgást, elindítottam a basic workout plust is (15 perc). Szakadt rólam a víz. Érzem a változást, bár némi vastagodást is látok, de sebaj, amint tökéletesen tudok végre figyelni a helyes test-láb tartásra, mozognak majd a centik lefelé. Energikusabbnak érzem végre magat.

Mára még be akartam iktatni egy méregtelenítést. Vagyis félig-meddig meg is csináltam. Vettem valami Hunyady János vizet. Ehhhhhhhh, az az íz. 1 dl-t is úgy küldtem le fanyalogva. Elvileg jó a máj méregtelenítésére. Ugyanis valszeg nekem nagyon muszáj méregtelenítenem. Azt tudni kell, hogy nem iszok alkoholt. Szilveszterkor is kölyökpezsivel koccintottunk. Ebben az évben először a korábban említett főosztály napon ittam egy párkorty sárgadinnye vodkát. A következő tegnap volt, egy bacardi breezer. (Előtesztelés volt, mert a lagzira vettünk egy nagyobb dózist.) Mondanom sem kell, lezsibbadtam tőle. Alacsony az alkohol tartalma, nem kellett volna azért rosszul lennem tőle. Szóval a májamnak feladtam a leckét. Itt az esküvő a nyakamban, én meg egy pohár pezsgőt sem fogok tudni meginni, ha nem csinálok valamit. Szal méregtelenítésre fel! Nem akarok mérges lenni :D!

Szombat: ehh... csak terveztem a tornát. Aztán csak halogattam... Aztán jött egy rosszhír, és kicsit magamba zuhantam. Utána már nem volt erőm... Viszont az étkezésemre egész jól odafigyeltem. Délelőtt ettem sárga- és görögdinnyét, pár szem sárgabarackot, és két banánt. Délután salátát csináltam, amibe tettem zellerlevelet és tofut is. Na aztán a rosszhír után bevágtam 2 db mini gofrit minden nélkül. Ez már nem kellett volna. Jah és elég sok üveg vizet megittam. Már nem is számolom... :)

Péntek: aha, emlékszem. A Tempo arms anyagot terveztem be. Mivel a karomat nagyon is formába szeretném hozni az esküvőre. Indult a videó, megvolt a lelkesedés, mire 5 perc után elszállt a lejátszó. Aztán mindig 5 percnél. Eltököltem az időt, így nem volt időm már másra. Utóbb kiderült, hogy nem a fájl volt a hibás, hanem a felhasználó "vette" meg rosszul. :P Ráadásul eléggé kapkodhattam, mert összeszedtem egy kis térdfájást estére. Jó tapphoz idő kell... monddá a tappogó. :D

Csütörtök-Szerda: fogalmam sincs. Emlékeim szerint az egyik nap pihinap volt.
 

De szerda egy jeles nap az életemben! Ekkor volt ugyanis a kineziológiai oldásom. A fő téma: a Fogyásom!

Nagyon érdekes volt, ahogy kitesztelte a kineziológus, hogy mi akadályozhat meg benne. Visszavitt az életem korábbi szakaszaiba. Három életkort jelölt ki a tudatalattim, ahol voltak problémák, de a legérdekesebb a 9 éves korom volt. Valamikor akkor voltak az utolsó idők, amikor még kellően elfogadtam magamat, amikor még hittem magamban, nem kritizáltam magamat stb. Ezt követően kaptam szemüveget, amely nagy törés volt az életemben, és úgy éreztem, hogy csúnya vagyok. Csúfoltak is. :( Ezt követően sok kritika, támadás és bántás ért. Amely miatt lebecsültem magamat. És teszem ezt a mai napig. Az oldás óta viszont már egyre jobban tudom kezelni. Megbecsülést kell adnom önmagamnak, el kell fogadnom magamat olyannak,amilyen vagyok. Egy másik kinezes ismerősöm azt mondta, hogyha nem csinálnák semmit mától, nem tornáznék stb., viszont arra gyúrnék, hogy elfogadjam magamat maximálisan, magától beindulna a fogyásom.

Az oldás azt is kihozta, hogy a múltbéli alakomat akarom visszahozni. Amelyet ugye nem lehet, mert aki volt agykontroll tanfolyamon, az tudja, hogy a sejtjeink is cserélődnek, és talán kétévente egy új embert kapunk magunkban! (Akinek friss az infója a tanfolyamról, az légyszi mondja meg, hogy mennyi időnként cserélődik ki az összes sejtünk, pls? Köszi!)

A végén be kellett csuknom a szememet, és meglátni azt a kilencéves kislányt, aki voltam. És úgy láttam őt, mint azt a kis totyogó gyereket, aki aznap délelőtt rohant be az egyik irodába, ahol épp voltam, majd megfogta a kezemet, és elindult velem a folyosón. Nem is zavarta, hogy az anyukája a másik irányban van. Egy kis angyal volt, biztos. Na szóval én így láttam magamat. És átöleltem. Meg kellett neki mondanom az üzenetemet, innen, a jövőből. Azt, hogy sok bántás ellenére higyjen magában, mert minden jól fog alakulni a kis életében, minden szép lesz. Túl kell élni bizonyos időszakokat, és hinni, hinni nagyon. Mérhetetlen szeretetet éreztem iránta. Olyan védtelen volt, de végre ott voltam én neki. És eközben patakokban ömlött a szememből a könny, megállíthatatlanul...

Jogica